Minden bizonnyal sokan emlékeznek az 1996-os Európa-bajnokság angol-német meccsére, ahol 120 perc tömény izgalom után még egy idegölő tizenegyespárbajt is végignézhettünk. Legendás mérkőzés volt, nagy pillanatokkal, és nyilván mindig megvolt annak a pikantériája, ha ez a két válogatott találkozott egymással. Na, mostantól nem biztos, hogy ez a fajta extra izgalom meglesz egy újabb angol-német előtt. Michel Platini ugyanis újra nagyot álmodott, és szörnyű ötleteiből egy most már biztosan meg is valósulhat: a Nemzetek Ligája.
Európa 54 labdarúgó válogatottja most majd osztályokba sorolva játszhat egymással, nem bajlódva olyasmivel, mint holmi barátságos (kedvenc újságíróink fordulatával élve: felkészülési) mérkőzések lekötésével, amelyeknek már úgysincs nagyon értéke. Persze az, hogy ez a fajta értékvesztés is a mostani rendszer következménye, amelyre a Nemzetek Ligája csak ráerősít, mellékes szempont akkor, amikor a pénzcsinálásról van szó. Ha már a Bajnokok Ligája két évtized alatt úgyis elcsépeltté tudott tenni még egy Barcelona-Milan vagy egy Ajax-Real párosítást is, akkor itt az ideje aprópénzre váltani a válogatott futballt is.
Igen, az osztályokba sorolás, és a minden évben legyen valami tétre menő nemzetközi esemény elve már működik a jégkorongban is, és hát pont emiatt mondhatjuk, hogy igazi presztízse válogatott szinten ott már csak a négy évente sorra kerülő olimpiának van. Ahogyan a labdarúgó Eb mezőnye is felhígul (basszus, fél Európa ott lesz 2016-ban, ahova Pintér válogatottja vért izzadva szeretne bejutni), úgy mi, fociszerető emberek valószínűleg már tényleg csak a világbajnokságokat fogjuk várni – nem azért, mert ott a legnagyobb a nívó, hanem azért, mert az legalább csak négyévente van, és valóban úgy érezhetjük, hogy a végső győztes a világ a legjobb nemzeti tizenegye.
Ezt pedig csak nem lehet sehogy se devalválni, ugye?
Against Modern Football 