Védett: Emelkedik a Manchester United árfolyama

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Jelszó:

Védett: Ér ennyit egy trófea?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Jelszó:

Flamininek még az Arsenal-mez sem szent

Mathieu Flaminit nem nagyon érdekelte, hogy az Arsenalnál illik tiszteletben tartani azt, hogy a csapatkapitány dönti el, milyen mezben lépnek pályára az ágyúsok. Nos, a Milanóból Londonba igazoló játékosnak nem tetszett a hosszú ujjú felső, és úgy gondolta, hogy erre a problémára az olló a megoldás:

Wenger úr persze kiakadt, főleg azért, mert Flamini ezt nem csak a Marseille elleni BL-meccsen, hanem korábban, a Manchester United ellen is eljátszotta. Elnézéskérés helyett pedig annyit mondott, hogy már tíz éve a legfelsőbb szinten játszik, és ő igenis így szeret focizni.

Közép-Európával tegyük izgalmassá a Bajnokok Ligáját!

Tavaly kialakult bennem egy olyan érzés, hogy az Ajax és a Real Madrid állandóan egymás ellen játszik a BL-ben, és amúgy is sok az ismétlődő párosítás. A dolgoknak aztán nem néztem utána, de megtette helyettem Chris Dunlavy, a Late Tackle újságírója, és felsorolt néhány dolgot, amitől mostanra már unalmasnak tűnik mindaz, aminek régen örültünk. Előállt egy megoldási javaslattal is, de amíg az európai foci csak a profit maximalizálásáról szól, addig nem igazán várhatjuk, hogy ennek lesz foganatja. Azért elgondolkodni persze szabad.

Kezdjük az ígért példákkal. A BEK 1995-ös alapításától a BL 1993-as megszületésééig a Barcelona és az AC Milan egyszer került egymás útjába, még az ’59-60-as szezonban a legjobb 16 között. 1993 és 2013 között viszont hétszer két meccset játszott egymás ellen a két csapat, és volt olyan év, hogy két csoportmeccs után még a kieséses szakaszban is összekerültek. A Real MAdrid esete a Juventussal hasonló: a BEK-korszakban kétszer, a BL-korszakban már ötször sorsolták őket össze.

Hogy ez miért baj? Azért, mert régen egy-egy csapat számára még jelentett valamit, ha a Real Madridot vagy az AC Milant húzták ki a kalapból, most viszont (főleg a csoportkörben) egy vállrándítással el lehet intézni az egészet. Ez vezet oda, hogy lassan már az El Clásico se igazi klasszikus, hiszen volt olyan év, amikor a két spanyol óriás orrba-szájba egymás ellen játszott, és a két klub szurkolóin kívül senkit sem érdekelt, hogy mire megy egymással Guardiola és Mourinho legénysége. Mondjuk úgy: kezd telítődni a piac.

Persze, amíg csak bajnokok indulhattak a sorozatban, és nem létezett a csoportkörnek nevezett védőháló és mindenféle kiemelés, addig voltak meleg helyzetek. Például 1968-ban, amikor a Real Madrid az Ajax, a Vasas pedig a Dundalk ellen kezdett. Akkor éppen ezért volt nehéz megnyerni a sorozatot, és persze sokkal többször fordult elő, hogy topligák topcsapatai nem élték meg a kupatavaszt. Nyilván ezért is alakították át a rendszert, hiszen szükség van a fix bevételre. A 2011/12-es szezonban például a csoportkörben elhalálozó Manchester United laza 18 millió fontot tett zsebre, ami nem is rossz a BL-győztes Chelsea 47 milliójához képest!

A Unitedet amúgy is tenyerén hordozza a sors, hiszen egy évvel később már angol ezüstérmesként és kiemeltként habkönnyű csoportba került, míg a bajnok City mehetett három másik bajnok, az Ajax, a Dortmund és a Real Madrid ellen. Hol van itt az igazságosság, kérem? Meg egyáltalán, ha az egészet Bajnokok Ligájának hívjuk, miért nem csakis ilyen csoportok fordulnak elő, és minek van egyes országokból négy résztvevő is?

Mivel azt Chris Dunlavy is belátta, hogy túlzottan radikális lépés lenne újra csak a bajnokokat nevezni, egy kicsit szolídabb, ám a nagyok számára így is nehezen emészthető megoldást javasolt. Azt, hogy a topligák második helyezettjei helyett kapjon rögtön helyet a csoportkörben a horvát, az osztrák, a cseh, a ciprusi, a svájci, a bolgár és a magyar bajnok. Igen, a magyar is! Mert hiába tudjuk mi is, mások is, hogy a honi labdarúgás sok szempontból a saját hibánkból került ilyen mélyre, még ott, az Egyesült Királyságban is úgy érzik, hogy a volt szocialista országok bajnokai érdemtelenül lettek kigolyózva ebből a buliból. Pedig az említett újságcikk szó szerint leírja azt is, hogy ezzel kifejezetten szar csapatok is lennének a BL-ben, de évről évre fejlődve feljöhetnek legalább a Saktar Donyeck szintjére.

Tavalyra kialakult bennem egy olyan érzés, hogy az Ajax és a Real Madrid állandóan egymás ellen játszik a BL-ben, és amúgy is sok az ismétlődő párosítás. A dolgoknak aztán nem néztem utána, de megtette helyettem Chris Dunlavy, a Late Tackle magazin újságírója, és felsorolt néhány dolgot, amitől mostanra már unalmasnak tűnik mindaz, amiről régen elhittük, hogy sohasem lesz az. Előállt egy megoldási javaslattal is, de amíg az európai foci csak a profit maximalizálásáról szól, addig nem igazán várhatjuk, hogy ennek lesz foganatja. Azért elgondolkodni persze szabad.

Kérjünk engedélyt csendben maradni?

Ahogyan azt a saját bőrünkön (Ferencváros, Honvéd, Újpest, magyar válogatott) is tapasztaltuk, ország- és Európa-szerte minden eddiginél keményebben lépnek fel a rasszizmussal szemben a labdarúgó szövetségek. Néha elszabják a mértéket, néha elvetik a sulykot, de legalább tudunk mutatni arra is példát, hogy ez nem csak nálunk, magyaroknál van így. John Spyrou, a Twentyfour7 Football jogász-bloggere arra hívja fel a figyelmet, hogy Angliában is képesek egyesek ott is rasszizmust látni, ahol nincs, ez pedig hosszú távon nem vezet sok jóra.